Aktuális téma így szeptemberben, hogy az iskolába kerülő kiselsősnek vajon sikerül zökkenőmentesen megtanulnia írni? Hiszen a rajzolás sem ment neki soha, az oviban sem ült le a többiekkel kézműveskedni. Az emberrajzait pedig meg se említsük… De ne csak az elsősök kihívásairól beszéljünk, hanem a többi diákról is, akinek olvashatatlan az írása, a lap kilyukad, ahogy ír a füzetbe, a tábláról nem képes hibátlanul lemásolni egy mondatot, vagy felső tagozatban még az ujjain számol.
Kezünk 22 csontból áll és 40 izom mozgatja, valódi érzékszerv és sokféle információt szállít a külvilágból az idegrendszerbe. Évekig tart míg ez a különleges tapintóérzék kialakul. Csecsemőkorban a tárgyak birtokbavétele, azokkal való manipulálás, valamint a játékok szemhez emelése, szájbavétele nem pusztán a különböző érzékszervi csatornáink együttes használata – aminek célja az így elérhető ingerület fokozása, hanem integrált működés. Ez a szenzomotoros működés szerepet játszik a csecsemő tanulásában. Az első 2-3 hónapban a kapaszkodási és függeszkedési reakciók jellemzők, a csecsemő keze az első 4 hétben zárva van, a 8. héttől egyre gyakrabban kinyílik. Körülbelül a 3-4 hónapos csecsemőnél ez a reflex gátlás alá kerül, a kezével való manipuláció egyre jobban finomodik, 7-8 hónaposan kialakul az aktív erőfogás. Ideális esetben ezek az ún. starter reflexek a gyermekek 3 éves koráig integrálódnak, ide tartozik az említett markoló reflex is.
De mi köze ennek egy iskolás gyerek ceruzafogásához, írásához? Amennyiben ez a csecsemőkori reflex nem kerül idejében gátlás alá, vagy valami oknál fogva visszatér, a gyermek hüvelykujja nem tud szembefordulni a többi ujjal, ezáltal pedig nehezére esik a ceruzát helyesen tartani, vagy más tárgyakat használni (pl. evőeszköz). A tenyerét ért inger hatására (pl. kezében tartott ceruza) mindkét tenyere egyszerre végez szorító mozgást, ami nagyon megterhelő számára és fárasztó hosszútávon az iskolai munkában. De gyakran látunk gyermeket írás vagy rajzolás közben lógó vagy hevesen mozgó nyelvvel miközben görcsösen alkot. Esetleg még a fejét is kitekert pozícióba rakja. Ez a jelenség nem véletlen, ugyanis a markoló reflex szoros együttállásban van a szopó és szopó kereső reflexekkel. Ez a mozgásminta ahhoz hasonlítható, mikor a csecsemő szoptatás közben az édesanyja kebleit „dögönyözi”. További tünetek lehetnek a tapogatás (mindent megfogdos), morzsolgatás (szamárfüles füzet), ujjszopás, körömrágás, hajcsavargatás, póló nyakának rágcsálása. De itt kell megemlítenem a dadogást is. Érdemes megvizsgálni a gyermek aktív reflexeit, ha beszédértési, beszédészlelési vagy beszédképzési gondjai vannak.
Miért nem kerül gátlás alá vagy miért térnek vissza ezek a reflexek? Röviden és velősen, ha egy reflex kellő mennyiségben, minőségben, gyakoriságban és időben volt kiváltva, az agykéreg eléri a megfelelő érettségi szintet, az automatikus mozgást felváltja az akaratlagos mozgás, a kéreg elindítja azokat a folyamatokat, amelynek során az adott reflex gátlás alá kerül. Amennyiben egy kisbaba izomzata túl feszes (hipertón) vagy túl laza (hipotón), akkor valószínűsíthető, hogy a fent említett kritériumok nem fognak teljesülni, mert a baba mozgása sem minőségében, sem mennyiségében nem lesz elegendő. A markolása sem lesz olyan intenzitású, vagy épp sehogy se fog tudni markolni. Pedig a markolás lenne az az inger, ami az agykéreg megfelelő részét „érlelné”, ami pedig ahhoz kell, hogy az érett kérgi terület gátolni tudja az adott reflex működését.
Természetesen ez a kérdéskör így nem teljes, mert az emberi test bonyolult, számos dolog befolyásolja a tanulási nehézségeket. Lehet az érzékszervi probléma, feldolgozási zavar, motoros gyengeség és még sorolhatnám mennyi összjátékot igényel testünktől egy „egyszerű” mozdulat, mint például az írásmozgás elsajátítása.
